Négyszögletű meseudvar |
Írta: Such Tamás Megjelent a hír6.hu internetes portálon 2008.06.15.-én. Táncba hívtak a Csaba szerte szétszórt citromsárga plakátok. Szombat este; Sebő Ferenc és muzsikus társai; Meseház udvar. Jól hangzik. Bár néptáncolni nem tudok, de egy ilyen rázós ramazuri alkalmával, a kezdőlépéseket a szakemberek mindig bemutatják a laikusoknak. Nem így történt. A '70-es évek elején, mikor a beat/rock-hullám egyre kezdett izzadságszagúvá válni, jó néhány zenész, vérfrissítés céljából visszakacsingatott a gyökerek, a folkzene felé. (Egyik klasszikus példa a Stones; a '72-ben megjelent Exile On The Main Street című dupla albumuk erőteljesen az amerikai country alapokra épül.) Akadtak autentikus próbálkozások is. Például az első magyar táncház toborzói zömmel népzenészek voltak, akik a budapesti Liszt Ferenc téren tették meg a kezdő (tánc)lépéseket, hajtottak csírát a fővárosi flaszterben. Az egyik műfajúttörő, Sebő Ferenc szerint akkoriban, mint minden össznépi megmozdulás, így akár egy táncház is gyanús lett a regnáló hatalom szemében. Mivel a hegedűket és a brácsákat nem túlzottan érdekelte, hogy épp milyen szél fúj, így a ritmus szeplőtelenül lüktetett a falak között. Recsegtek a parketták a fonott copfos lányok, és a hosszú hajú fiúk lépései alatt. Azóta a megfigyelő bácsikák vették a kalapjukat, Sebőék hamvas mozgalma pedig körülölelte a világot. Nemcsak Európában, de már az Egyesült Államokban is több tízezerre becsülhető követőik száma. (Nem hiába, a magyarok mégis csak Ufók.) Írásunk végén szeretném bemutatni a muzsikus, bohém lelkeket. A totálképeken a nézőtérről, (rendezői) balról Perger László ült; ő a prím- és bolgár tamburából, valamint különleges gitárokból varázsolta elő, a sokszor balkáni aszimmetrikus ütemeket. Sebő Ferenc jobbján helyezkedett el Barvich Iván, aki néha elveszett a hangszererdőben (tárogató, bolgár kaval, pánsíp, dvojnica, csellótambura, brácstambura... hogy sorolni is teher). És Sebő? Sebő tekerőlantozott, gitározott és „csak" énekelt.
|