|
Írta: Such Tamás Megjelent a hír6.hu internetes portálon 2009.12.07.-én.
Egy méltatlanul száműzött zenei műfaj szólal meg havonta, iksz péntekenként a békéscsabai Békési Úti Közösségi Házakban. Ez pediglen a jazz. Ámbár a tengerentúli muzsika valamelyik kistestvérére még a nagymamáink is lejtettek a délceg udvarlóikkal a bálokon. De a high-tech világában, a tavalyi hóvirágok már rég elolvadtak. Vagy mégsem? Legutóbb, a Dresch Quartet látogatott el a kis kultúragórába.
De vajh', mitől lenne ma népszerű ez a műfaj, amikor a kerádiókban sohasem, a tévékben csak hajnal félkettő után sugározzák ezt a szinkópákkal, ritmusváltásokkal teletűzdelt ufomuzsikát. Ráadásul, ha végig zongorázzuk az elmúlt évszázad zenei igényhanyatlását: döbbenten láthatjuk, hogy a fentebb említett populáris szférától miként tendált a hatvanas-hetvenes évek sznobéráján keresztül, a mai, leginkább degradáltan bélyegzett: elborultak csoportjához. Pedig-pedig...
A technika fejlődésével generációnkból - degeneráció lett.
Dresch Mihály szaxofonos, furulyás, zeneszerző azonban fütyül a trendekre (mert ugye jazzben is vannak vicces digitalizált megmozdulások, modernkedések), és halad tovább az autentikus, hazai folkúton. Pontosabban, mint minden művész, azért ő is kacsingat az új hangok felé, s így a legutóbbi albumán, a Ritka madár című korongon indiai hatások is megjelentek. (Egy kritikus fanyalgott is emiatt, mi viszont alig akartuk őket hazaengedni.) A csabai Dresch muri ideje alatt fátyol köd volt kint is, és bent is. A külső függöny a decemberi miliőnek tudható be, a belső viszont a zene atmoszférájának. És biz isten, hogy a Békési úti közház a világ egyik legsötétebb jazzbarlangja, de legalább a szervezők a kötelező elengedhetetleneket most is hozták: hagymás-paprikás zsíroskenyér, és vörösbor. Ez a jazz sava és borsa.
Ült a presso-feeling,
és aki ellátogatott a koncertre, nem vitás, hogy világszínvonalú produkcióval a fülében tért nyugovóra. Mert Dresch már hosszú esztendők óta jazztestvéreivel játszik. (Lukács Miklós - cimbalom; Szandai Mátyás - bőgő; és Baló István, hát mindegy, kimondom: a tévés, rádiós Baló György öccse hozta az egyeket.) Sőt, még a rőt szakállú Feri is átjött a Kotróból, mert már a könyökén csorogott le a lakodalmas gépwurlitzer mind a tizennégy nótája.
Az eredeti megjelenés megtekintése
|
