Írta: Farkas József György

Megjelent a nol.hu internetes portálon 2010.04.16.-án.

Schéner Mihály világában

A békéscsabai Meseház épületegyüttese olyan kincsekkel várja a látogatót, amelyek láttán a vendég érzi magát gazdagabbnak.

Az álomba ringatás folyamatos, az ősi hagyományokra, mondákra épülő, népi ihletésű figurák függjenek bár a falakon, szinte körbetáncolják a jövevényt. A színpompás mesekeltető asztal vagy a mesemondó trónszék csupán két eleme a kiállításnak, amely nemcsak látogatható, de tapogatható is. Ebben a miliőben meséket hallgatni, netán azokat eljátszani nemcsak a kicsinyeknek öröm, de az őket kísérőknek is egyedülálló élmény.

A két ház által körülölelt udvar, rajta a színpadnak is használatos, nyitható oldalú kukoricagóréval, a gyep fölé ágait mint karokat kitáró termetes diófa szerves kiegészítői a varázslatnak.

De ne rohanjunk még ki a tavaszi levegőre: az egyik teremben Schéner Mihály válogatott fémszobraiból látható gyűjtemény, a másikban a néhai csabai fazekasmester, Ványai János komplett műhelye fogad, a következőben a messze földön híres Napsugár Bábegyüttes „sztárjaiból” összeállított kiállítás mosolyog vissza – Lenkefi Konrád figurái az idősebbekben is nosztalgikus érzéseket csiholnak.

A harmadik épületben, a jellegzetes szlovák tornác, a „podsztyena” mögött, az egykori tisztaszobában pedig leülhetnek a csoportok, és szakszerű irányítás mellett faraghatnak, szőhetnek, fonhatnak, agyagozhatnak, tojást festhetnek – mikor mi aktuális. Emellett a mesebirodalmat mozgató lelkes népművelők időről időre pályázatokat írnak ki – most például a „Meseházban jártunk” rajzversenyre várják a pályamunkákat, azokat kiállítják, a díjkiosztó ünnepség szeptemberben egy szüreti mulatsághoz kapcsolódik majd.

Az eredeti megjelenés megtekintése